Letelt az idő, hazaértem. Most már csak itthonról tudom megosztani a még bennem maradt és kitörni vágyó élményeket. Bizony, akad még pár! ;D
Oly sokszor kaptam a kérdést "Na és mit ettél olyan messze?", hogy indokoltnak érzek egy bejegyzést a jellegzetes helyi ételekről is. Szinte mindent több ezer kilométerről importálnak az izlandiak, hiszen a köves, fátlan szigeten semmi nem él meg a mohán, füvön és bárányon kívül. Vannak üvegházaik, ahol még banántermesztéssel is foglalkoznak, de az a mennyiség amit elő tudnak állítani édes kevés a sziget lakosainak ellátásához. Nincsenek kis kertek, se szabadtéri paradicsompalánták, se almafák, csak a fű. Egyrészt a köves talaj nem alkalmas növénytermesztéshez, másrészt ha mégis sikerül fát ültetni, a szél még azelőtt kidönti, hogy megöntöznéd. Harmadrészt pedig az évi 3-4 napsütéses 10 fokos hónap sem nyújtja a legideálisabb körülményeket.
Így marad a helyi hal és bárány. Na de milyük van még? :)
Levegő:
Bármily hihetetlen is, legjobban az izlandi levegő és a csapvíz hiányzik.
Bizony szívesen leugranék a boltba levegőt venni! :D
A világ legtisztább vizét ittam minden nap. Először furcsa záptojás szagú, büdi, de ha hozzászoksz, érzed az ízét, az ásványi anyagokat benne. Egyenesen a talajból tör elő, nem tisztítják, nem vegyszerezik, teljesen természetes, egészséges. Most klóros társára váltva bizony hiányzik. Itthon igaz, a víz színtelen és szagtalan; de Izlandon nem.
(Gondolnád, "ki az a hülye, aki ezt megveszi?".. hát például én. Na nem majd ott hagyom a polcon a jó kis hegyi levegőt! :D Izlandnak 5-ös marketingből! Rendkívül turista központúak, de megy is az idegenforgalmi business nekik.)
.jpg)
Bárány:
Az izlandi konyha büszkesége
Báránysült, bárány hotdog, bárányleves, bárányos makaróni, báránycsíkok lecsósan, bárány pacalosan, bárány burito.. nem bírok több bárányt enni.
Maximum még csirkét tudsz venni, de a legolcsóbb és leggyakoribb alapanyag a bárány. Juhéé!
Finomak az izlandi ételek, csak maga a bárány nem ízlik.. viszont akinek bejön az alap, az biztosan szeretni fogja akárhogyan is készítik azt el. Aki kóstolta már tudja, elég karakteres íze és illata van.
Híres bárány hotdog:
A belvárosi buszmegálló közelében találod az "üvegtigris"-szerű büfékocsit. Már vagy 100 éve működik, mindig kígyózik előtte a sor, és mivel 0-24 nyitva van, nem csak az olcsó finomságokat kereső turisták, de a buliból hazatartók kedvelt állomása is. Természetesen bárányból készül.
Bálna steak:
A bálna emlős, nem hal. Miután megkóstoltam, ezt nem felejtem. A húsa vörös, mint a szarvasé.
Igazából finom, nincs kifejezetten különleges íze, vagy állaga, száraz, nem zsíros. A fűszerek és a vörösboros szósz adja az ízét.
Rothasztott cápahús Brennivínnel:
Ez a kifejezés két érdekességet is takar.
A hákarl grönlandi cápahús, amit hónapokig erjesztenek, homokban állni hagynak, majd tálalják. Annyira büdös, hogy csak arra a pici pillanatra nyitják ki az üveget, amíg kiveszed a falatkát.
Ha nem bírod a cápahúst, cápatablettát is ehetsz helyette. Ne kérdezd, én sem értem az okát. Egyszer egy buliban elkezdték magyarázni, hogy napi 3 cápatablettától 1 hét alatt cápa leszel, de úgy érzem, nem ez a magyarázat.. xD
Brennivín: Köménymaggal ízesített vodkaféle, amit a helyiek fekete halálnak hívnak, mert borzasztó íze van! Ritka az olyan izlandi, aki szereti. Átlátszó, 36 fok körüli ital, köményes ízzel. Skál!
Állítólag a kettő együtt finom. Nem próbáltam, még! :D
Szárított hal chips:
Mit szólnál, ha az esti haveros csocsózáshoz chips vagy sós mogyi helyett csak ezt a zacskó szárított halacskát tudnád megvenni a jól megérdemelt söröd mellé? Izlandon bizony ez a helyzet. Lehetsz te akármelyik pub, kocsma vagy disco vendége, nincs ropi meg chipsecske. Íme az egészséges életmód egy igen szembetűnő megnyilvánulása.
Bár pár perc rágás után egész normális halas ízt ad a fakéregszerű falat, nem lett a kedvencem.
Lunda:
Puffin-t is esznek, ami egy magyar nyelvű útikönyv szerint nem is puffin, hanem lunda. Nekem mindegy, de szerintem a puffin jobban illik a pici fekete-fehér tollú, piros csőrű és lábú duci madárkához.
Hajós puffin kirándulásra is lehet menni május és szeptember között, amikor a közeli szigeteken költenek a madárkák.
Bud Spencer is eszembe jutott róluk, bár nem hiszem, hogy sok köze lenne ezeknek az állatoknak a filmben emlegetett puffin lekvárhoz. :D
"Csak a puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot"
Lazac:
Tengerparti országhoz méltón sok halat esznek. Bizony lehet is, ha van miből válogatni. Milliónyi halban gazdag tó, patak és folyó tarkítja az országot, nem is beszélve Reykjavíkról, a világ egyetlen fővárosáról, amit lazacban dús folyó szel át. Lazacot füstölve kenyérrel vagy szendvicsként esznek sokszor.
Fish & Chips:
Reggel fogott friss, szálka nélküli hal és krumpli. Sok helyen lehet kapni, és fincsi.
Skyr:
Ez itt a híres helyi joghurt, amire nagyon büszkék. Natúr változata a kefíréhez hasonló, az ízesítettek pedig a nálunk is kapható joghurtokhoz. Tényleg finom, de ha elém raknának 2 pohár csomagolás nélküli joghurtot nagy eséllyel nem mondanám meg melyik a skyr.
A skyr reklám viszont szép pillanatokat és betekintést mutat a századvégi életbe. ;)
Lakrids:
Oly sokszor kaptam a kérdést "Na és mit ettél olyan messze?", hogy indokoltnak érzek egy bejegyzést a jellegzetes helyi ételekről is. Szinte mindent több ezer kilométerről importálnak az izlandiak, hiszen a köves, fátlan szigeten semmi nem él meg a mohán, füvön és bárányon kívül. Vannak üvegházaik, ahol még banántermesztéssel is foglalkoznak, de az a mennyiség amit elő tudnak állítani édes kevés a sziget lakosainak ellátásához. Nincsenek kis kertek, se szabadtéri paradicsompalánták, se almafák, csak a fű. Egyrészt a köves talaj nem alkalmas növénytermesztéshez, másrészt ha mégis sikerül fát ültetni, a szél még azelőtt kidönti, hogy megöntöznéd. Harmadrészt pedig az évi 3-4 napsütéses 10 fokos hónap sem nyújtja a legideálisabb körülményeket.
Így marad a helyi hal és bárány. Na de milyük van még? :)
Levegő:
Bármily hihetetlen is, legjobban az izlandi levegő és a csapvíz hiányzik.
Bizony szívesen leugranék a boltba levegőt venni! :D
A világ legtisztább vizét ittam minden nap. Először furcsa záptojás szagú, büdi, de ha hozzászoksz, érzed az ízét, az ásványi anyagokat benne. Egyenesen a talajból tör elő, nem tisztítják, nem vegyszerezik, teljesen természetes, egészséges. Most klóros társára váltva bizony hiányzik. Itthon igaz, a víz színtelen és szagtalan; de Izlandon nem.
(Gondolnád, "ki az a hülye, aki ezt megveszi?".. hát például én. Na nem majd ott hagyom a polcon a jó kis hegyi levegőt! :D Izlandnak 5-ös marketingből! Rendkívül turista központúak, de megy is az idegenforgalmi business nekik.)
.jpg)
Bárány:
Az izlandi konyha büszkesége
Báránysült, bárány hotdog, bárányleves, bárányos makaróni, báránycsíkok lecsósan, bárány pacalosan, bárány burito.. nem bírok több bárányt enni.
Maximum még csirkét tudsz venni, de a legolcsóbb és leggyakoribb alapanyag a bárány. Juhéé!
Finomak az izlandi ételek, csak maga a bárány nem ízlik.. viszont akinek bejön az alap, az biztosan szeretni fogja akárhogyan is készítik azt el. Aki kóstolta már tudja, elég karakteres íze és illata van.
Híres bárány hotdog:
A belvárosi buszmegálló közelében találod az "üvegtigris"-szerű büfékocsit. Már vagy 100 éve működik, mindig kígyózik előtte a sor, és mivel 0-24 nyitva van, nem csak az olcsó finomságokat kereső turisták, de a buliból hazatartók kedvelt állomása is. Természetesen bárányból készül.
Bálna steak:
A bálna emlős, nem hal. Miután megkóstoltam, ezt nem felejtem. A húsa vörös, mint a szarvasé.
Igazából finom, nincs kifejezetten különleges íze, vagy állaga, száraz, nem zsíros. A fűszerek és a vörösboros szósz adja az ízét.
Rothasztott cápahús Brennivínnel:
Ez a kifejezés két érdekességet is takar.
A hákarl grönlandi cápahús, amit hónapokig erjesztenek, homokban állni hagynak, majd tálalják. Annyira büdös, hogy csak arra a pici pillanatra nyitják ki az üveget, amíg kiveszed a falatkát.
Ha nem bírod a cápahúst, cápatablettát is ehetsz helyette. Ne kérdezd, én sem értem az okát. Egyszer egy buliban elkezdték magyarázni, hogy napi 3 cápatablettától 1 hét alatt cápa leszel, de úgy érzem, nem ez a magyarázat.. xD
Brennivín: Köménymaggal ízesített vodkaféle, amit a helyiek fekete halálnak hívnak, mert borzasztó íze van! Ritka az olyan izlandi, aki szereti. Átlátszó, 36 fok körüli ital, köményes ízzel. Skál!
Állítólag a kettő együtt finom. Nem próbáltam, még! :D
Szárított hal chips:
Mit szólnál, ha az esti haveros csocsózáshoz chips vagy sós mogyi helyett csak ezt a zacskó szárított halacskát tudnád megvenni a jól megérdemelt söröd mellé? Izlandon bizony ez a helyzet. Lehetsz te akármelyik pub, kocsma vagy disco vendége, nincs ropi meg chipsecske. Íme az egészséges életmód egy igen szembetűnő megnyilvánulása.
Bár pár perc rágás után egész normális halas ízt ad a fakéregszerű falat, nem lett a kedvencem.
Lunda:
Puffin-t is esznek, ami egy magyar nyelvű útikönyv szerint nem is puffin, hanem lunda. Nekem mindegy, de szerintem a puffin jobban illik a pici fekete-fehér tollú, piros csőrű és lábú duci madárkához.
Hajós puffin kirándulásra is lehet menni május és szeptember között, amikor a közeli szigeteken költenek a madárkák.
Bud Spencer is eszembe jutott róluk, bár nem hiszem, hogy sok köze lenne ezeknek az állatoknak a filmben emlegetett puffin lekvárhoz. :D
"Csak a puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot"
Lazac:
Tengerparti országhoz méltón sok halat esznek. Bizony lehet is, ha van miből válogatni. Milliónyi halban gazdag tó, patak és folyó tarkítja az országot, nem is beszélve Reykjavíkról, a világ egyetlen fővárosáról, amit lazacban dús folyó szel át. Lazacot füstölve kenyérrel vagy szendvicsként esznek sokszor.
Fish & Chips:
Reggel fogott friss, szálka nélküli hal és krumpli. Sok helyen lehet kapni, és fincsi.
Skyr:
Ez itt a híres helyi joghurt, amire nagyon büszkék. Natúr változata a kefíréhez hasonló, az ízesítettek pedig a nálunk is kapható joghurtokhoz. Tényleg finom, de ha elém raknának 2 pohár csomagolás nélküli joghurtot nagy eséllyel nem mondanám meg melyik a skyr.
A skyr reklám viszont szép pillanatokat és betekintést mutat a századvégi életbe. ;)
Lakrids:
Borzasztó sós-édes ízű, fekete színű, autógumira emlékeztető édesgyökér alapú északi finomság, ami rettenetes sok változatban megtalálható a boltok polcain. Eszik cukorként, csokiként, hússal, szószként, fagyiban, péksütiben (croissant-ban fekete darabka nem csoki!) és isszák is.
Szeretik a dánok, finnek, svédek, izlandiak, és feltételezem a norvégok is.
Szeretik a dánok, finnek, svédek, izlandiak, és feltételezem a norvégok is.
(A magyarok körében olyan közkedvnek örvend, hogy tavaly nyáron a reptéren vásárolt 0,75 liternyi nedűt 2 hónapig kínálgattam minden hozzánk tévedőnek, járt az üveg 5 különböző városban és legalább 40-en megkóstolták, de még mindig van belőle.)
Húsvéti csokitojás:
Sok kicsi csoki helyett óriás tojásokat kapnak a gyerekek, telerakva lakrids cukorkákkal. Nyami! -.-
Szesz:
Egy újabb izlandi alkohol. Sós, fa ízű barnás folyadék aminek zamatát az a bot adja, amit az üvegbe rejtenek. A kijelentés "Nem mindig finom a drága" most is igaz. Nagyszerűen el leszek nélküle. :D
Sör:
Na és persze a sör le nem maradhat a listáról.
Gull, a világ legjobb standard láger sörének választották 2011-ben. Taste the saga!
Ezen kívül még a tavaszias ízű Bríót ajánlanám, de lényegében mindegyik sörük finom, köszönhetően a tiszta víznek. Minőségi hozzávalók és egy jó recept a titka.
Víkinget és dán Carlsbergt, Tuborgot kínálnak még a legtöbb helyen.
Bon appetit! :D
Húsvéti csokitojás:
Sok kicsi csoki helyett óriás tojásokat kapnak a gyerekek, telerakva lakrids cukorkákkal. Nyami! -.-
Egy újabb izlandi alkohol. Sós, fa ízű barnás folyadék aminek zamatát az a bot adja, amit az üvegbe rejtenek. A kijelentés "Nem mindig finom a drága" most is igaz. Nagyszerűen el leszek nélküle. :D
Sör:
Na és persze a sör le nem maradhat a listáról.
Gull, a világ legjobb standard láger sörének választották 2011-ben. Taste the saga!
Ezen kívül még a tavaszias ízű Bríót ajánlanám, de lényegében mindegyik sörük finom, köszönhetően a tiszta víznek. Minőségi hozzávalók és egy jó recept a titka.
Víkinget és dán Carlsbergt, Tuborgot kínálnak még a legtöbb helyen.
 |
| Bulialapozó sörgyárlátogatás az Ölgerdin-nél, ahol a hangsúly nem a gyáron, hanem az iváson van. Erre már az elején felhívják a figyelmed. Skál! |
