8. Bálnanézőben

Whale watching az óceánon most vagy soha. Akkor inkább most. ;)

Gyönyörű napsütéses időre ébredtem azon a hétfő reggelen, és pazarlásnak tartottam volna a szobában laptop fölé görnyedve tölteni a napot, így arra jutottam, szabadtéri program kell. 
Kék ég, napsütés, áááh, bálnát még nem is láttam. Hát menjünk bálnanézőbe! Egyedül ugye unalmas, meg azért jó valakibe kapaszkodni, így mindjárt át is kopogtam Lacihoz. Csak fél órányi finom dörömbölés elteltével derült ki, hogy nem is alszik, hanem dolgozik. Így a „hogyan lehet ilyen mélyen aludni? grrr..” gondolataimtól megszabadulva gyors jegyfoglalás és egy szendvics után indulhattam is rohamtempóban.

(Szokás szerint) lekéstem a buszt, majd rossz buszra szálltam. Bár utóbbit inkább csak a kísérletezős énem ösztönzésére. Így a város közepének a széléről összesen 12 perc buszozás és 2x10 perc séta alatt értem be a belvárosba. Összefutottam Lacival, irányba vettük a kikötőt és futi- futi, sietni kell.. miért is ne.. ott meg az időjárási körülmények próbáltak minket megakadályozni a felszállásban. 
"Tough weather conditions"
Ez a tábla fogadott a kasszánál és már a jegy mellé tengeribetegség elleni gyógyszert ajánlgatott a hölgy, illetve finoman próbált lebeszélni. Nagyon szeles időnk van- mondta. Hm, gyanús ez.. Körbenéztünk és az "ugyan már, hiszen süt a nap, mit nekünk seasick" gondolat villámgyors lefuttatása után bár a legutolsó pillanatban, de még eljutottunk a hajóig. 
Feltöltöttük a harcigúnyát is kihajóztunk. 

Nem, nem fújt a szél @ Atlanti- óceán

Az Esja hegye

Pár dolgot azért szögezzünk le.

Nem tudtuk, pontosan mennyi ideig tart >> Én nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig. Nem gondoltam, hogy ilyen messzire megyünk és nem gondoltam, hogy ilyen hideg lesz.

Cirka 40 vállalkozó szellemű turistával indultunk útnak Andrea fedélzetén. A 3 emeletes hajó kellemesen tele volt. Az első egy órában mindenki a szabad levegőn csoportosult és várt a csodára, hogy majd vizet spriccelő bálnák fognak a hajó körül ugrálni, és delfinek cigánykerekeznek a hullámokon. De persze azért ez nem teljesen így működik.

Arra meg Amerika

Csak hajóztunk és hajóztunk, egyre messzebb, egyre nagyobb hullámokon, és egyre nehezebb volt a ringás miatt a horizontra fókuszálni.

-          Húha tényleg nagyok a hullámok!

-          Ugyan már, még ki sem értünk az öbölből- „nyugtatott” Laci

-          Oh, tényleg.

Végig a hajó orránál álltunk a korlátot szorongatva a veszettül tépő szélben, vártuk a csodát és próbáltunk állva maradni. A legmelegebb téli szerelésünk fölé még kaptuk a vastag vízálló overált, ami 3 órát fantasztikusan bírt, de a vége felé már az sem tartott melegen. Dobáltak a hullámok, pattogtunk a vízen fel-le, jobbra-balra. Egyszerre éreztem magam hullámvasúton és szörfdeszkán. Állítom felért pár órányi aerobikkal ez a kis kirándulás. Egy kis szögnyi fejfordítás is sok hajjal és több 10-100 km/h-s szélcsapásokkal járt lefújva a dupla kapucnit a fejünkről. Laci csak úgy sikított mellettem, annyira élvezte. :D Engem viszont a szédülés a gyógyszerért kuncsorgók sorába terelt, ahol már rutinosan nyújtották a pirulát. "Aha, mit nekem tengeribetegség.." Ennek ellenére nem adtam fel. Bálnalesen először és utoljára, többet úgy sem nevezek be ilyen mókára.

A korláthoz fagyva derekasan kapaszkodtunk a fronton végig, pásztáztuk a felszínt a messzeségbe meredve, s egyszer csak történt valami. Az elsők között vettem észre az előttünk pár 100 méterre ugráló 4 fekete hátat, de hangos kiáltás helyett csak egy elhaló hangú „Nézd Laci ott vannak” sikerült. Rá pár másodpercre a túravezető is elkezdte kiabálni „Bálna 12 óránál” és tolongó embertömeg jelent meg körülöttünk. Bálna, delfin, whatever. Állítólag csukabálnákat láttunk pontosan 2 ugrásnyi ideig, de így is a legszerencsésebbek egyikének mondhatjuk magunkat, mert sokan még ennyit sem láttak a 3,5 óra alatt. Bár többször figyelmeztettek minket „Bálna 8 óránál.. és most 1 óránál…” jobbra-balra terelve az embereket a fedélzeten, inkább csak az „Ott volt áááh, pont lemaradtál róla” maradt meg belőle.

Viszont a táj csodálatos volt! Szikrázó napsütés Amerika irányában, hóborította hegycsúcsok Izland felé. Gyönyörű volt!

Sosem tapasztaltam még ilyen szelet napos időben. Ilyen létezik? Tipikus "windowweather", ahogy az izlandiak hívják. "Ablakidő", amikor ablakon keresztül csodaszép napsütés csalogat, de amint kilépsz az ajtón lefújja a fejed a szél.
Nincs kétség: nyílt tengeren az Észak-Atlanti óceán közepén, a Grönlandról fújó szélben: hideg van! A tiszta, óceáni levegő szerzett néhány merengős pillanatot a sok mínusz fokos hidegben és Viki egyszer megemlített mondata ugrott be. „Azért szeretem a hideget, mert amikor fázom, érzem, hogy élek”. Ennek a mondatnak 2 évnyi koleszos együttélés és sok sok ablaknyitogatás- csukogatás szolgált előzményéül. Sosem szerettem a hideget, így vagy duplatakaróval voltam kénytelen aludni, vagy izzadtak a többiek. Majd egyszer Viki ezzel az igen ütős gondolattal pontot tett a sztori végére. Azóta ha fázom, mindig megmosolyogtat a történet és inkább nézek optimistán a hidegre. Valószínűleg tudat alatt ez is hozzájárult ahhoz, hogy ide kerüljek. 
Érzem, hogy élek.

A kirándulás utolsó fél órájában már tényleg le kellett ülnünk. A 3,5 órás masszív harc teljesen leszívta az energiánk. Egészen megüresedtek a helyek odakinn, csak néhány lézengő figura maradt talpon. Még egy utolsó közös kép Lacival és mi is lementünk a hajóba.

A kirándulás talán legemlékezetesebb képe akkor tárult elénk, amikor kinyitottuk az ajtót. Áhá, hát ide tűnt mindenki! :D Alvó emberek, mindenhol! Összekuporodva, az asztalon, a széken, kabátban, overálban, sapkában, idősek, fiatalok, mindenhol emberek voltak. Mint egy durva buli utáni másnapos reggelen, vagy Csipkerózsika történetében. Nagyon nagyon vicces volt! :D Gondolom mindenkit begyógyszereztek tengeribetegség ellen, mellékhatásként pedig mind elaludtak. Tipikus Daedalon eset. Így már értettem a fáradtság és sok keringő kis csillag okát. Én is majdnem erre a sorsra jutottam, de a "meg tudom csinálni" erő erősebbnek bizonyult.

A nap felfedezése:

1.Kamu a Titanic jelenet. Óceánjárón télen kis ruhában mosolyogva álldogálni.. Nem nem.

2.Nem hiába vannak csak fél bálna uszonyok a katalógusok képein. Sugallják, hogy többre ne is számíts! :P

Bár a kirándulás végén a legénység felajánlotta az újralátogatás lehetőségét azoknak, akik semmit nem láttak aznap, a legtöbben csak nevetve nemet mondtak. Egyszer is sok volt ez a kirándulás. De legalább emlékezetes marad! :D

7. Vacsi a nagykövetségen

Bevezetés avagy Északiak Magyarországon - Magyarok Északon

Mivel meglehetősen érdekelnek a mobilitási témájú nemzetközi miért?-ek, előszeretettel bombázom a legújabb ismerőseim is ilyen jellegű kérdésekkel.
(Egyébként nagy örömükre, hiszen ki ne mesélne szívesen világjáró élményeiről, tanulmányairól, a legfurább kóstolt ételekről és stoppolós sztorijairól.) :D
Így miután mindenki kinevette magát a bemutatkozást követő szokásos "magyar vagy e, éhes vagy e" viccen, Rubik kockát az ujjaim között pörgetve kérdezem a hétvégi estén egybegyűlt ifjúságot:
- Magyarország igen, na és jártál e már Budapesten?
- Inkább csak északon utazgatok- mondják többen is.
- Na és miért?

Ők itt
Nekik ez valahogy magától értetődő. Az északi országok lakói az esetek nagy nagy százalékában északi országba mennek dolgozni, tanulni, cserefélévre. Nekik ez a külföld. Jobbra, vagy balra indulnak: 
Izland, Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia.
Fejlett az oktatás, magas az életszínvonal, hasonlóak az életkörülmények, a szokások, a kultúra, az időjárás, a nyelv. Olyan mintha otthon lennének, mégis külföld. Gyakorolhatják az oviból beléjük nevelt angolt és a szomszédos idegen nyelveket; külföldi tapasztalat kipipálva. Ha pedig ebből a komfort zónából kilépve kicsit messzebb merészkednek, akkor meg nem aprózzák el és mindjárt Ausztráliát, az USA-t, vagy Kanadát veszik célba. (A kenguruk vagy a juharszirup földje iránti vágyakozást a nagyutazó viking vérrel magyaráznám :))
Nyaralni persze szívesen mennek Spanyolországba, Olaszországba, esetleg más nyugati országokba, de Közép és Kelet Európa szinte teljesen kiesik a prioritási köreikből. 
Meséltem nekik a gulyásról, Dobos tortáról, paprikáról, Balatonról, Tokajról, Hévízről, a Budai- várról és bizony szimpatizáltak a hallottakkal. Sőt, talán néhányan el is látogatnak majd hozzánk. Mindenki ismeri a Rubik kockát, de senki sem tudta hogy magyar találmány (amíg velem nem találkozott). :D 
Aki pedig járt már nálunk, imádta a fővárost! :D (Sajnos a szép vidék ellenére a legtöbben csak Budapestig jutnak el.) 

A gazdasági és politikai hírek is biztosan befolyásolják a véleményüket, akár a miénket, de ennél erősebb ok a mentalitás és a szokások. 
Nekünk ők az Észak, nekik meg mi a Közép-Európa. Nem nagyon tesznek különbséget Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Magyarország és Lengyelország között. Olcsó és keleties, egyre megy.
That's it.

Az eddigi legjobb eredményem ^^ :D

Mi ott
Drága, elegáns és rideg. Más.
Így jellemezném északot.

Előttünk általában nyugat és észak mintaként lebeg, oda vágyunk, a jól keresők fejlett országaiba.
- Még házibuliban is ingben, zakóban csokornyakkendőben játszanak Beerpongot a srácok. 
- Az eget verik az árak, de az ottani fizetésekhez viszonyítva ez teljesen fair. Sőt vannak termékek, amiket megkapsz otthoni áron. Ez a "1. jééé, de jó, ez annyiba kerül mint otthon!" "2. Oh, szóval ha 3000 forintos minimál órabér mellett annyiba kerül mint otthon akkor... az nem is annyira juhéé" érzés. 
- A kérdés "Beszélsz e idegen nyelvet?" helyett "Milyen nyelveken beszélsz még?"-ként hangzik.
- Minőség, tisztaság, rendezettség, luxus. 
- Az egyenjogúság és szabadság elsődleges értékek, fontos az egyéniség, a kreativitás és a Te véleményed.
Azért ne vikinghajón forgó kastélyban képzeljük el a szőke, kék szemű, fehér bőrű Észak-európai népeket. :D Ők sem tökéletesek. Szerintem távolságtartóbbak az emberek, egyhangúbbak az ételeik és az építészetük, nincsenek zöldségeskertjeik, alkoholt csak speckó boltban lehet venni (Izlandon, Svédországban és Norvégiában) ráadásul még ők maguk sem isszák meg a saját nemzeti italuk. (na de kérem!) :D
Mindenkinek melegen (vagy épp hidegen muháhá) ajánlom, ha lehetősége adódik, utazzon és tapasztalja meg az északiak világát is, mindenképpen megéri!
Viszont akármennyire is fantasztikus hely, én nem élnék itt hosszabb ideig.

Szerény véleményem szerint egyik ország sem jobb vagy szebb, csupán más, egyedi. Mindegyiknek megvan a maga szépsége és értéke. EU vagy EGT ide, egység és kooperáció oda, a saját identitásunk megőrzése igenis fontos akármerre járunk a nagy világon. Így a nyolcszázadszorra már tényleg nagyon unalmas "Are you hungry" vicc ellenére is büszkén mutatom a Vinbúdin polcán pózoló Tokaji-s üveget! :D

Viking hajó emlékmű 

Na de jöjjön a sztori :D
Nem meglepő módon kuriózumnak számítottunk az izlandi dán nagykövetségen, így érdeklődve kérdezgetett a nagykövet asszony, mégis hogyan kerültünk ide. Hát az úgy volt...
(hogy-gyal nem kezdünk mondatot!)

Az Izlandi Egyetem fő épülete (balra)

Kilátás a Nordic House bejáratától
A Hallgrímskirkja Reykjavík egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága (templom jobbra)

A vacsora esete
Szóval az izlandiak körében igen népszerű a dániai továbbtanulás, mint említettem, így a dán felsőoktatási intézmények népszerűsítésére minden évben szerveznek sulibörzét a két reykjavíki egyetem egyikén (igen, csak kettő van az egész fővárosban). Mivel Lacival dán tanulmányaink keretében tartózkodunk jelenleg Izlandon és a mi iskolánk is meghívást kapott erre a nyílt napra, reklámarcunk kapóra jött az akadémiánknak . :D Pár mosollyal és dániai tapasztalatainkkal támogattuk Sigrún toborzásának sikerét a nap folyamán. Hát így kerültünk a Nordic House "Study in Denmark" eseményére. Egyetemek képviselői Koppenhágából, Odense-ből, Aarhusból, Aalborgból, Esbjergből és mi Koldingból. Magyar diákként egy dán egyetemet képviselve Izlandon. Miért ne? Mindig is vonzott minden ami international. :D

Bár nehezen indult a nap, viszonylag hamar benépesült a terem és az asztalunk környéke érdeklődőkkel. Egész nap izlandiul és dánul beszélő szőkés hajkoronák sétáltak a színes molinók és plakátok között.
Egyszer csak egy kedves idősebb úr lépett hozzám és névre szóló meghívót nyújtott felém. Hm, érdekes, szóval lesz egy fogadás a börze végén. Hát, legyen. Próbáltam a hónapok alatt össze-vissza fejlesztgetett dán tudásomra támaszkodva kitalálni hova is kaptunk meghívót, de csak a kapunál vált teljesen egyértelművé.

A délután elteltével elégedetten konstatáltuk a potenciális IBA diákok papírlapon sorakozó email címeit, összepakoltunk, fanyar mosollyal elfogadtuk az egész nap kerülgetett de végül ajándékba kapott lakrids cukorkát, majd elindultunk a fogadásra.
Az pedig nem máshol, mint az izlandi dán nagykövetség fehér, bástyaszerű épületében került megrendezésre. Húh, hogy is nézünk ki? Azért ide illik szépen felöltözni.. nem is mondták előre.. na mindegy.

Mosolygó ruhatáros lány fogadott a bejáratnál, majd felsétáltunk a vörös szőnyegen az emeletre. Az inges emberek kis csoportja felé közeledve felmerült egy aprócska, de elég fontos kérdés: akkor melyikük is a házigazda? Mint kiderült a kör sarkán álldogáló barátságosan mosolygó nagyiszerű hölgy az. Wow, hát őőő, meglepődtünk. Először eléggé különcnek éreztük magunk, hiszen mi voltunk a déli gyümölcs északon, de hamar enyhült a hangulat. Jó pár kézfogás, bemutatkozás és körbeli helyfoglalás után sokan érdeklődve fordultak hozzánk. Mindjárt kaptunk a kezünkbe egy pohárnyi öntöltő fehér bort, ami valami rejtélyes oknál fogva mindig tele volt (vagy valószínűleg csak az üveggel körülöttünk tüsténkedő hölgy töltötte mindig újra). Mindenesetre ez megadta az alaphangot, áttereltek a falatozó terembe, majd indulhatott a ki kicsoda ki mit tud. Látva az izlandi-dán szavak hallatán arcunkra kiülő finom "heh?" kifejezést mindjárt angolra váltottak a hozzánk lépők és kezdődtek az utazási, oktatási, nemzetközi témájú eszmecserék. Érdekes volt iskolaigazgatók és külkapcsolati vezetők véleményét hallani azokról a témákról, amikről a diákokat is szoktam kérdezni.

Meglepően jól éreztük magunkat a faragott bútorokkal, selyemfüggönyökkel, csipketerítőkkel, hintaszékekkel és kanapékkal körülölelő környezetben. Nagyihoz híven rózsaillatú és mintájú szappan fogadott a mosdóban, ami be kell valljam kicsit megmosolyogtatott. :) Semmi tiszteletlenség, félreértés ne essék, csupán arra emlékeztet, hogy mindenki mennyire ember és végső soron egyforma. Akármilyen elismert felsővezető, politikus, igazgató, ügyvezető, orvos, jogász, nagykövet is az illető, ők is csak emberek, hétköznapi szokásokkal, felejthetetlen vagy épp gagyi viccekkel, ciki történetekkel, nagy sztorikkal, érdekes életutakkal, akik egy pohár kedélyfokozó hatására 'barátként' mesélnek neked. Meghallgatnak és kérdeznek, mert hiszik, hogy mondhatsz nekik újat, érdekeset, tanulhattok egymástól. Észak, vagy protokollt követő udvarias diplomata? Mindenki döntse el magában. :)

Végül is jól sikerült a toborzás és az este is. Köszönjük a lehetőséget Sigrúnnak! :)

Csoportkép a fogadáson Mette Kjuel Nielsennel

Itt is nyomot hagytam ;)

Nem utolsó sorban pedig Boldog nyuszit és sok locsolót! :)

6. Ho hó- Ha ide nem kell vastag pulcsi, akkor hova?

Itt még mindig hideg van!!!

Nyakunkon az április, otthon tombol a tavasz, a bátrabbak már pulcsiban közlekednek,a méhecskék krókuszról- krókuszra repdesnek, itt meg.. havazik o.O
Nem tudok elszakadni a megbotránkoztatóan hosszú téltől, így még egy bejegyzés erejéig az ország unikumához hűen, a hideg és meleg vetekedéséről olvashattok.

Egyre gyorsabban olvad a hó. Juhuu, jön a tavasz! 

„Kemény tél az idei”- mondják a helyiek. Szerintem meg olyan, mint otthon. Lehet, más lenne a véleményem, ha nem csak akkor mennék ki, ha szimpatikusnak tűnik az idő az ablakon keresztül.  :P Ennek ellenére a főváros környéki átlagos 0 fokot (+5 -5) nem mondanám kifejezetten hidegnek. 

A szél már ütősebb. Szinte mindig csípősen fúj, főleg a parton és vízen (kvázi mindenhol). Ha meg még közben esik is! A dánoknál hozzászoktam az esernyő nélküli élethez, mivel akármennyire is szitál, szakad, zuhog, hömpölyög, senki nem használ esernyőt. Itt már meg sem próbálod, mert nyilvánvalóan nincs esélyed a szél-eső kombóval szemben. Errefelé a vízálló overál a menő.

Természetesen évek óta akkor a leghosszabb az izlandi tél, amikor itt vagyok, hogy még véletlenül se lássam zölden a vidéket. Általában maximum pár hetet havazik intenzíven. Gondoltad volna? Most meg? Már 4. hónapja tart. Néha megvillantja előtted a tavaszi hangulatot egy-két napsütésesebb órával, de aztán megint folytatódik a sógolyó méretű vagy épp nagy pelyhes karácsonyi havazás. Itt még most is kell a két pulcsi, sapka, sál, kesztyű+téli kabát. 

Az egyik munkatársam mesélte mennyire várta a nyarat, amikor idekerült Libanonból. Csak várta, várta, majd egy év elteltével megkérdezte, mikor lesz már nyár, mire azt a választ kapta „Hát az már elmúlt”. Hm, hát igen, kinek mi. Itt +20 fok a nyári maximum és olyankor az izlandiak már „juhúúú, bikini, hőség van!”. :D

Az itteni két évszak a tél és a tavasz, mindig szelesen! Érdemes észben tartani.

Bár én Star Wars 6. rész eleje Luke haldoklása Szibériában-t képzeltem, ennyire csak a kietlen vidékeken durva a helyzet (általában). :)

De ugye minderről fogalmam sem volt, amikor nekikezdtem a bőröndöm bepakolásának januárban. 

Egy éve még prémesebbnél prémesebb, nagy helyet foglaló pulcsikkal felpakolva indultam Dániába, merthogy ott majd hideg lesz. Aha! Esős, ködös ősz és tél, hűvös, szeles tavasz és nyár. 3 percre laktam a sulitól, így ugyanaz a vékony pulcsi jó volt télen nyáron. Pont emiatt egyébként elég unalmas a dánok ruhatára. :D

Na de vissza Izland. Most januárban újra izgatott pakolásba kezdtem, ezúttal még vastagabb és még több helyet foglaló pulcsikat válogatva. (Gondosan végiggondolva a hasznos cikkek, ruhadarabok és anyu sütije közötti prioritást, ami nagyooon nehéz, a kiló limit meg persze elég szűkös. De a lényeg, hogy került meleg ruha a bőröndbe. Még jó!)

Mert ugye, ha ide nem kell vastag pulcsi, akkor hova?

Bizony jó az a 3 réteg, kell az a 3 réteg.

Furcsák ezek az északi népek. Míg én így nézek ki ˇˇ ők kis pólóban kis kabátban császkálnak, vagy épp rohangálnak odakinn. Mert a vasárnapi kocogást viharos időben is meg kell tartani ugye..

Amire számítottam

Amit tapasztaltam

Hideg ország, havas ország kétségtelen. 

Télen ugyan illik rá a név, Iceland, a jég földje, inkább adnám ezt a címet Greenland-nek. Gröndland mindig havas, mégis zöld a neve. Izland javarészt zöld, mégis jeges a neve. Na mindegy. Valaki réges-régi bakija miatt ez a vicces névcsere már valószínűleg örökre így marad. Grönland egyébként a Dán Királyság autonóm tartománya, amit állítólag még 982-ben egy Izlandról száműzött gyilkos fedezett fel. Amikor visszatért száműzetéséből, zöld földként emlegette, hogy csábítóvá tegye társai számára, akik aztán odamentek és éhen haltak. Nem tudom mennyi a sztori valóságalapja, de gondoltam megosztom veletek. :D
A történet aktualitása annyi, hogy jó lett volna átugrani Gröndlandra, terveztem, de ha a legnagyondrágábbat még lehet fokozni, akkor az árak valahol a Hollandiánál, Dániánál, Norvégiánál, Izlandnál is még magasabb kategóriában vannak. Így be kell érnünk ennyivel. :D

Na de hogyan küzdenek itt meg a hóval?
Mily meglepő: a Fűtés a kulcsszó!
Először is, nincs is olyan sok hó. Tapasztalataim szerint sokszor esik és olvad, de nem méteres mennyiségben.

Ez az ország a zöld energia paradicsoma. Geotermikus energiával fűtik a lakásokat, utakat, járdákat, melegítik a vizet, és állítják elő az áramot. Az egyik geotermikus erőműben az „Eljött a pazarlás ideje” címmel nyitottak.

„Ha meleged van, nem tekered lejjebb a fűtést, csupán kinyitod az ablakot. 

Egy átlagos lakás rezsiköltsége nem éri el a 100 eurót. 

A net és a telefonszámla többe kerül, mint a rezsi.”

Szeretik a luxust, ezt már többször hallottam. Na de a járdafűtés a luxusnak már egy elég felsőkategóriás megjelenési formája. Számukra ez természetes, hiszen annyi a melegvíz, hogy nem tudják már hová tenni. Így inkább elvezetik az utak alatt és megspórolják a téli járdasöprést. (Megjegyezném, nem láttam még hólapátot senki kezében.)

Apropó járda. Itt nincs zebra. Nagyon zavaró, mivel szabálykövető polgár lévén mindig a fehér csíkokon kelek át az út túloldalára otthon. Itt meg egyszerűen nincs! Első belvárosi sétám alkalmával szabályosan rettegtem mikor csapnak el, mert a sok hó miatt még az útpatkát sem láttam, nem hogy a feltételezett átkelőhelyeket.

Zebra nélküli élet

Találó marketing a fura színű gyümölcslének

Síelgetnek, korizgatnak az izlandiak, mégis a cselgáncs és a kézilabda a feltételezett nemzeti sportjuk. Feltételezett mert elég nehéz nemzeti sportnak nevezni bármit is, ha csak pár, pár tíz ember űzi azt. Mindig elszomorodnak, ha a sportversenyekre terelődik a szó. Kis ország és korlátozott lehetőségek révén nem túl sikeresek a fociban vagy az olimpiákon. Vannak filmbenszereplős erős embereik, filmbenszereplős szép tájaik, de sportolókban nem túl gazdagok.

Na tessék.. már megint ez a hófúvás. Az előbb még hét ágra sütött a nap.. -.- Úgy jön a vihar, mint otthon a nyári zápor. Boldog napsütés, közben meg hirtelen lecsap a hó milliónyi hungarocellgolyót szórva rád.

Olyan járattörlő viharokkal találkoztam a szigeten, ahol már a taft sem tartott volna.

Ennek is megvannak a fokozatai. Először csak az Északi- fény néző kirándulásokat törlik, ami majdnem mindennapos. Majd törlik a többi kirándulást is és néhány repülőjáratot, késések várhatóak. Aztán törlik az összes járatot. Végül pedig piros hátteres figyelmeztetést kap minden hotel és utazási iroda, „nem kirándulós idő várható, gondoskodj róla, hogy minden le legyen kötözve odakinn, ami kevesebbet nyom 100 kilónál. Árvíz várható.” Eddig ez volt a legdurvább. Annak ellenére, hogy ez sem tartott pár napnál tovább, sokak utazását és Izland néző terveit keresztbehúzta.

Nagyonvihar

Izlandon bizony komolyan kell venni az időjárás előrejelzést. Ha meg kell állni, akkor meg kell állni, különben az árokban végzed. Az meg a te hibád. Ők megmondták.

Ugyanígy a forró gejzírrel: ha nem szabad hozzányúlni, akkor ne tedd! A tiltás mindig olyan csábító.. :) Ha mégis megteszed és megsérülsz, így jártál, a te hibád, ők megmondták. Nincs minden háromszor körbekerítve és körbetáblázva, mint általában otthon. Úgy vélik elég értelmes vagy és elsőre is felfogtad, amit mondtak. De ez nem mindig jön be. Sajnos sok turista tűnik el a téli hófúvások közepette, mert majd ők mennek kocsival a végtelenbe és megmutatják.

Itt nem olyan a közlekedés, mint otthon. Nincs fél óránként egy falu vagy benzinkút. Nincsenek vasútállomások, menetrend szerinti busz is csak ritkán közlekedik. Mindenkinek kocsija van, vagy transzfereznek. Ez itt a nagy business. Ajtótól- ajtóig viszik a vendégeket és nagyon nincs is más lehetőséged, ha be akarod járni a sziget nevezetesebb helyeit. Egy kisebb vagyont kell fizetned, hogy kirándulni vigyenek, vagy kocsit bérelsz. (Őrült módon, bátran és jól vezetnek a helyiek, nem hiába téli körülmények.)

Amit ki ne hagyj, ha Izlandra jössz: :D

- Golden Circle túra

- Kék lagúna fürdőzés

- Északi- fény vadászat (csak szeptembertől- áprilisig)

- Gleccsermászás

- Izlandi lovagolás

- Fürdés a hegyek között a semmi közepén egy természetes meleg vizes forrásban

- Bálnanézés (opcionálisan ajánlott :D)

- Jégbarlang (csak novembertől-márciusig)

5. A tavasz, a paripa és az Aurora találkozása

Bár Valentin nap már rég elmúlt, most érkezett el az ideje, hogy összekapcsoljam a közelmúlt eseményeivel. Így mai történetem tartalmaz híreket a kevésbé romantikus, de annál kalandosabb kirándulásainkról, a helyi állatállományról és nem utolsó sorban a csudiszép Aurora Borealisról is.

Február közepi kirándulásunknak -a naphoz semmilyen mértékben nem illő- Trónok harca témát választottuk. Mert miért kellene csöpögős filmnézéssel tölteni mindig 14-t? 

Pechünkre akkor kifogtunk egy durván viharos napot. Mennyire baljósló így kezdeni az utazást „Üdvözlünk mindenkit a kiránduláson. Lehet, hogy hamarosan vissza kell fordulnunk, elég nagy vihart mondtak mára, de senki ne aggódjon”. No para. Azt is túléltük. Csak háromszor áztunk bőrig a 6 órás kirándulás alatt, de annyira, hogy a vízálló, hóálló, hőtartó csizmámban is patakként csordogált a víz, és még a pulcsim is vizes volt a kabát alatt. De mi kitartóan küzdöttünk a sok km/h-s szél és havas eső ellen, ügyesen lavírozva a tükörjégtáblákon. Az állomások közötti zokniszárogatás sem vette el a kedvünk és csak egy ember törte el a lábát. Szerencsére, vagy sajnos. Ez bizony benne van a pakliban, biztosítás nélkül ne indulj ide!

Bejártunk jó néhány helyszínt, amik a sztori nélkül is megérnek egy utazást, hát még amikor körbenézel és látod a film jelenetét magad előtt.
Kannibálvacsora a Thingvellir Nemzeti Parknál, Bloody gate, Beyond the wall, felgyújtott falucska, mind útba estek. A sorozat rajongóinak ez bizonyára sokat mond, a többiek szemszögéből meg.. sok szép táj. :) Nem, a barlangnál nem voltunk, ahol John Snow és barátnője behatóbban megismerkednek egymással. :P  
Egyébként sajnos nem sokra emlékszem mindebből a szakadó eső miatt, és a képeken is inkább nagy vízcseppek és sok haj emlékeztet a helyszínekre.  

Találó nap a szabadtéri kirándulásra. Legalább emlékezetes marad! 

Game of Thrones jelenet a Thingvellir Nemzeti Parkban (Forrás: Google)

Áá, nem csúszós

Hóban, szélben, esőben, nagykabátban is szeretünk mindenkit! <3

A felégetett faluból

A nap végén egy „horse theater”-ben voltunk, amit egyszerűen lószínházra tudok lefordítani, de így elég gagyin hangzik. Akkor találkoztam először izlandi lovakkal. Akolban álldogáló nyerítő pacikat vártam, ehelyett betereltek minket a pódium közepére és lekapcsolták az összes villanyt. Álltunk a vak sötétben a fedett, homokos placc közepén dübörgő zenével körülvéve, és csak azt észleltük, hogy sok valami fut körülöttünk, közvetlenül mellettünk. Mint egy székfoglalót játszó éhes kannibál csorda. Kirázott a hideg. Körbevettek, megesznek, vége! Nem tudtuk mi történik. A hatásos bevezető után némi fényt is kaptunk és kiderült, egy puliféle fekete golyó hajtotta be a lovakat. A zene enyhült az állatok szelidültek, mígnem kezes bárányként lépdeltek hozzánk simogatásért kuncsorogva. Szelídek voltak és önállóak. Választottak szimpi embereket maguknak és odamentek spanolni. Bámulatos volt. Szuperhatásosra sikerült a műsor, gondolom ismét. Nincs kétség, profi színészek, mindennapos meló. Engem lenyűgöztek. Csokrot az öltözőbe! :D

Horse theater

Nem, nem szeretem a lovakat. Nincs velük bajom, de nem is voltam oda értük soha. Gyerekként sem szoktam a búcsúban pónigolni.

„Tudod, az izlandi lovak másak, különlegesek. Egyéniségük és rendkívüli érzékük van a rajtuk ülőhöz. Türelmesek, nyugodtak, s bár akaratosak, tudják hogyan kezeljék a lovaglót, érzik, ha kezdő vagy. Barátságosak, szelídek, jól neveltek, megbízhatóak. Ha még sosem lovagoltál, kezdd egy izlandi lovon, ők alacsonyabbak és kényelmesebb a nyereg is.” (Oh feleségül ne vegyelek?)

Olyan sokszor hallottam ezeket a sorokat, hogy végül is rávettem magam, vagy a finn lányok engem. 
Menjünk lovagolni! Egyszer élünk nem?

Lám, Izlandig kellett eljönnöm, hogy kipróbáljam a lovaglást.

Régóta nem volt olyan gyönyörű időnk, mint március 17-én. A viharokkal tarkított hetek után végre beköszöntött a tavasz? Tegnapelőtt még hittem, mivel tiszta ég és napsütés aranyozta be a napunk, de mára már tudom, csak egy szellemes tréfája volt a helyi ’időjárásfelelősnek’. Teljesen véletlenül csodaszép napot választottunk életem első pacigolására.

Beneveztünk egy 3, hangsúlyozom, (0 órás tapasztalattal rögtön) 3 órás hegyes-völgyes túrára. Persze a lányok könnyen választották a sokadnehészségű kirándulást a többéves lovaglós múltukkal. Na de én? És hogy az élet ne legyen egyszerű, még az útitársam is nagy falatnak bizonyult.

Már a paciválasztásnál éreztem, az enyém különleges. Nem azért mert én választottam, nem azért mert ő választott engem (pedig szerintem így lett volna fair), és nem azért mert a sors őt rendelte nekem. Nem. Szimplán rossz napja volt és szívesebben maradt volna otthon a többiekkel. Ezt már a legelső lépéstől tudtomra adta. Kezdőként kifogtam a legmakacsabb útitársat. Megállt, ha menni kellett, a többieket megelőzve minden ok nélkül vágtatott a hegyről lefelé, vagy éppen megfordult és elindult hazafelé, ha úgy tartotta kedve. Az összes többi pacira biztos igaz a mértékletesség és türelem, sőt biztos rá is, csak nem ma.

Az én táltos női paripám a többiektől mérföldekre lemaradva unottan rugdalta a köveket, ballagott s közben szemlélte a közeli hegyeket. Elég flegma volt. Néha hátranézett hozzám megvagyok e még, de különösebben nem érdekelte, ha kisebb oldalbabökésekkel erősebb tempóra próbáltam bírni.

Egészen filmbe illő jeleneteket játszottunk le ketten, amikor a „légyszi haladjunk picit, nem kell gyorsan, csak még lássam a többiek merre mennek” „igen, jó csapat leszünk” és „bocs, hogy miattam kell ma dolgoznod” mellett a legkülönfélébb dalocskákkal próbáltam haladásra bírni. Volt „Aki nem lép egyszerre” is, de hiába. Valahogy nem passzoltunk.

Ennek ellenére szerintem jól bírtuk mindketten. Legalább kalandos volt az utunk. Átkeltünk egy térdig érő patakon, mindenféle semmibe vezető utakon, füves dombokon, sáros kavicsos lejtőkön, és havas keskeny kanyonokon. Fantasztikus időt fogtunk ki, elláttunk a messzi vulkánokig, csobogó vízesésekig, patakok mindenütt. Csodálatos volt!

Hazaúton az egyik hegyről lefelé egyszer csak eszeveszett vágtába kezdett, mint amikor a kisgyerek meglátja a gőzölgő meggyes pitét tartó nagymamát a távolban. Pedig csak rájött, mindjárt hazaérünk. Szinte repültem utána. Adrenalin! Halálra rémisztett, mégis tetszett! :D Majdnem bevitt a karámba is. Már nyitotta volna magának a kaput, úgy kellett rászólni "héé, valaki van ám még a hátadon szívem". Túléltem! Határozottan kalandos program volt, de megérte! Erősebb lettem,tetszett nagyon, és bántam volna, ha kihagyom, csak mert féltem picit.  

Tanulság: Ne félj megtenni az első lépést, mert bámulatos dolgokról maradhatsz le. A második meg úgy is jön magától. ;)

Napi Izland: Az izlandi lovak azért különlegesek, mert ezek még a vikingek által 1000 éve a szigetre hozott lovaknak a fajtiszta leszármazottjai. A terület izoláltságát azóta is szigorúan őrzik. Nagyon félnek az állatvésztől, így tilos kutya és macska kivételével bármiféle állatot szállítani az országba. Nagy dilemmájuk a lóversenyek is, hiszen ha egy lovat versenyre visznek, haza már nem hozhatják.Épp ennek tudható be, hogy például a Trónok harca című sorozat bizonyos jeleneteiben is észrevehetően más lovakat használnak. A gyönyörű, dinamikusan változató táj, kis távolságok, és az adókedvezmények miatt Izland közkedvelt színhelye a hollywood-i filmeknek, de az állatbehozatal alól ők sem kivételek. Így az itt forgatott jelenetekben helyi, hosszabb szőrű, alacsonyabb, zömökebb lovak tűnnek fel. Egyébként színváltósak. Sok ló télen gesztenyebarna, nyáron pedig szürkére vált. :)

Ezt a képet megmutattam otthon is, és húgom konkrétan kiröhögött: „jéé, milyen pónin ültél már”.. de én akkor is büszke vagyok a teljesítményünkre! :D Egy pici pónival is elégedett lettem volna, hát még az én paripámmal! :)

A patak áztatta, színváltó, makrancos hölgy nyergében

Aurora Borealis
A szép idő olyan szépre sikeredett, hogy még este is folytatódott és sor került életem első valódi Északi-fény nézésére is. Sajnos az amatőr telefonos képeim nem adják át az érzést, de a más alkotóktól kölcsönvett felvételek talán igen.
Az elmúlt 20 évben (állítólag) nem mértek ilyen erős, 9/9-es erősségű Aurora aktivitást, ami azt jelenti, hogy Közép- Európa területein, így Dániában, Németországban, Lengyelországban, sőt még Magyarországon is sikerült egy-két kép erejéig elcsípni a jelenséget.
Általában csak a sarkköri vidékeken, így Grönlandon, Izlandon, Lappföldön, és néha Svédország, Finnország középső részein lehet látni. Erőssége nagyban függ az időjárási körülményektől, felhősség, szélerősség, így bár az idelátogató turisták 210%-a ki van éhezve a fényre, nem sokaknak adatik meg a lehetőség, hogy lássák. Leggyakrabban egyébként zölden, ritkábban vörösen és kéken is játszik.
Egyszer már láttam halvány árnyékát a sötét égbolton, pedig csak papucsban álltam ki az ajtó elé. :P De most valami gyönyörű volt! Beterítette az egész eget és zölden táncolt a csillagok között. Csak álltam a csípős 0 fokban és nem akartam elhinni, hogy az alatt a fény alatt állok, amit január elején még a húgom nyolcadikos földrajzkönyvében nézegettem. 

Napi szám: Enjoy the ride

Aurora előrejelzés március 17-re

Saját telefonos próbálkozások

Izland: Forrás: Malín Brand

Finnország: Forrás

Dobogókőn is látták a fényt

Hakon Broder Lund képe (Fb): I <3 ESN Iceland