10. JégBirodalom

Meseország következik

Az ország 12 százalékát gleccser borítja, a hóhatár 1100m. Nem történhet, hogy nem mesélek a jégről. :P
Gleccser jég: nagy nyomással keletkezik évszázadok alatt a hegyekben hulló, tömörödő, majd olvadó hóból. Nyáron mindig olvad kicsit, vagy ha közben egy kitörő vulkán lávája felolvasztja, akkor kicsit jobban megolvad árvízzel sújtva a környező lakosságot.

A gleccser szép.
Lehet alatta a jégbarlangban csúszni-mászni, a fagyott felszínén sétálni és a lagúnájában a jégdarabok között hajókázni. Teljesen mindegy hogyan találkozol vele, gyönyörű, imádod.

A jégbarlang sajnos kimaradt a listáról, mert mint kiderült, csak márciusig vezetnek túrákat. Olvad a jégcsepp, csepereg a víz, és már veszélyes, ha nem lehetetlen a nyáron mindig átalakuló barlangokat meglátogatni. Viszont volt szerencsém a másik két helyet látni. :D


Jökulsárlón, a gleccser lagúna

A sziget délkeleti partjáig, az Izland 8 százalékát lefedő óriási hegyvonulat, a Vatnajökull lábáig Reykjavíktól összesen 6 órát buszoztunk . Ennek legnagyobb gleccsernyelve, a Breidamerkurjökull 17km2-es területével és néhol akár 1km-es vastagságával jogosan kiérdemelte az Európa, ha nem a világ legnagyobb tömegű gleccsere címet. Szép lassan olvad, és míg a távolban még összefüggő jégtömeget alkot, előtted már gleccser tóként folyik az óceán felé szállítva a kisebb-nagyobb jégdarabokat. Annyi árnyalata van! A tiszta fehér és kék rétegek között látni a réges- régi vulkánkitörések szürke és fekete hamufoltjait.

Igazi jégbirodalom! Az 1-es úton 1974 óta közelíthető meg kocsival és már a főútról látni a nagy úszó jéghegyeket. Kinézel az ablakon és alig várod, hogy odafuthass és megfogd. :D
(Megjegyzem, ilyet nem szabad. Letérni az ösvényről és futni igenis veszélyes. Kipróbáltam és majdnem elsüllyedtem egy köves völgynek álcázott gleccservíz áztatta tóban. Pár másodpercig nem volt vicces, utána már nem sokat zavart, hogy bokáig sáros vagyok. :D)

2 hétig jó időért fohászkodtam, hogy kipróbálhassuk a lagúnás csónakázást. Nagyon vártam már! :) Nagyon. Nem hittem, hogy Izlandon bármi ilyen trükk is sikerülhet, de összejött! :) Amire odaértünk, gyönyörű időnk lett. Nagy csalódásunkra mégis törölték a hajókázást. Túl jeges a lagúna. Nem tud beúszni a hajó. Uff. Hát azt senki nem mondta, hogy nem lesz elég a jó idő. Ha ezt tudom, megfelelőbb jég-víz arányt is rendelek mellé. -.- 
Valahogy a hajókázás helyetti halpörköltnek nem teljesen sikerült kitöltenie a várakozás okozta űrt, mégsem maradt rossz érzés bennem. Inkább lássak sok jeget, mint hajókázzak az üres tavon, hiszen az is megtörténhetett volna.
1 órát sétálgattunk a lagúna partján és tapogattuk, tördeltük, tapostuk, kóstoltuk, fényképeztük a jeget, nehogy bármi is kimaradjon. :D 12 fokos meleget eddigi ittlétem alatt még nem tapasztaltam, így tényleg valami rendkívüli időt kaptunk ajándékba! :D A szél sem fújt, ami nagy szó. Csend volt, hallottuk, ahogy a jégdarabok pattogva leszakadnak, és csobbanva a vízbe esnek, elmerülnek, majd úszkálnak tovább az óceán felé. Valami egészen érdekes szerkezete van ennek a jégnek. Könnyű, buborékos, és ha összetöröd pici, mintás kockákra esik szét. Kristálytiszta a víz, jéghideg, és 200 méter mély, így nem próbáltunk meg a jégdarabokon ugrálni (csak a parton). Mindenféle madárkákat is láttunk, sétarepülő zúgott el felettünk. 
Tökéletes volt!

Gleccsermászás
@Sólheimajökull Glacier

Ez a gleccser is a déli parton van, közel az áááletudtamírnimagamtól Eyjafjallajökull nevű vulkánhoz. :D Bár puszta fényképezgetésnél kicsit kalandosabb program a gleccser megmászása, a csoporttól való lemaradás, lecsúszás, és lezuhanás veszélyét kockáztatva itt is készültek képek! :D
Életben maradni, nem beleesni a több száz méteres lyukakba, nem lekorcsolyázni a gleccserhegy tetejéről.. adrenalin a maximumom!

Bár kaptunk acéltüskés cipőalátétet és csákányt is, én simán korcsolyáztam a lejtőkön. "Lépj úgy, mint egy elefánt, kicsi a súlyod." Kössz. 

Tudni kell, hogy ez a jég sokkal keményebb és lassabban olvad mint amit beteszünk a fagyasztóba, hiszen nagy nyomással keletkezett hosszúúú évek alatt, így nem is olyan könnyű stabilra "beletaposni". Na meg a szél is vészjóslóan dobált a mély gödrök felé, de legalább a nap ragyogott! Nagyon nagy szerencsém volt eddig a kirándulások többségével, így ezt meg is szeretném köszönni az izlandi napfelelősnek. :)

Jobbra és balra hegyek, én meg remegő lábakkal sétáltam a köztük elnyúló völgyben megfagyott tükörjégen felfelé. Csúszik, fénylik, ragyog, kék, tiszta, hamus, havas és hideg. 1,5 óra alatt felértünk a "tetejére", győzelem! Megcsináltam, sokszori visszacsúszás után fenn vagyok,  egy gleccseren állok, több száz méter alattam! Mosolyogtam és nem akartam elhinni. 

Majd a túravezető bejelentette, hogy ugyanezen az útvonalon megyünk vissza. Na ezt aztán tényleg nem akartam elhinni. Eeeh. Na jó legyen. Persze nem liftet vártam, de valami könnyített útvonalat talán. :D

Fantasztikus volt!