Kalandok a Tűz és Jég országában

2015. április 5., vasárnap

7. Vacsi a nagykövetségen

Bevezetés avagy Északiak Magyarországon - Magyarok Északon

Mivel meglehetősen érdekelnek a mobilitási témájú nemzetközi miért?-ek, előszeretettel bombázom a legújabb ismerőseim is ilyen jellegű kérdésekkel.
(Egyébként nagy örömükre, hiszen ki ne mesélne szívesen világjáró élményeiről, tanulmányairól, a legfurább kóstolt ételekről és stoppolós sztorijairól.) :D
Így miután mindenki kinevette magát a bemutatkozást követő szokásos "magyar vagy e, éhes vagy e" viccen, Rubik kockát az ujjaim között pörgetve kérdezem a hétvégi estén egybegyűlt ifjúságot:

- Magyarország igen, na és jártál e már Budapesten?
- Inkább csak északon utazgatok- mondják többen is.
- Na és miért?

Ők itt
Nekik ez valahogy magától értetődő. Az északi országok lakói az esetek nagy nagy százalékában északi országba mennek dolgozni, tanulni, cserefélévre. Nekik ez a külföld. Jobbra, vagy balra indulnak: 
Izland, Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia.
Fejlett az oktatás, magas az életszínvonal, hasonlóak az életkörülmények, a szokások, a kultúra, az időjárás, a nyelv. Olyan mintha otthon lennének, mégis külföld. Gyakorolhatják az oviból beléjük nevelt angolt és a szomszédos idegen nyelveket; külföldi tapasztalat kipipálva. Ha pedig ebből a komfort zónából kilépve kicsit messzebb merészkednek, akkor meg nem aprózzák el és mindjárt Ausztráliát, az USA-t, vagy Kanadát veszik célba. (A kenguruk vagy a juharszirup földje iránti vágyakozást a nagyutazó viking vérrel magyaráznám :))
Nyaralni persze szívesen mennek Spanyolországba, Olaszországba, esetleg más nyugati országokba, de Közép és Kelet Európa szinte teljesen kiesik a prioritási köreikből. 
Meséltem nekik a gulyásról, Dobos tortáról, paprikáról, Balatonról, Tokajról, Hévízről, a Budai- várról és bizony szimpatizáltak a hallottakkal. Sőt, talán néhányan el is látogatnak majd hozzánk. Mindenki ismeri a Rubik kockát, de senki sem tudta hogy magyar találmány (amíg velem nem találkozott). :D 
Aki pedig járt már nálunk, imádta a fővárost! :D (Sajnos a szép vidék ellenére a legtöbben csak Budapestig jutnak el.) 

A gazdasági és politikai hírek is biztosan befolyásolják a véleményüket, akár a miénket, de ennél erősebb ok a mentalitás és a szokások. 
Nekünk ők az Észak, nekik meg mi a Közép-Európa. Nem nagyon tesznek különbséget Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Magyarország és Lengyelország között. Olcsó és keleties, egyre megy.
That's it.


Az eddigi legjobb eredményem ^^ :D
Mi ott
Drága, elegáns és rideg. Más.
Így jellemezném északot.

Előttünk általában nyugat és észak mintaként lebeg, oda vágyunk, a jól keresők fejlett országaiba.
- Még házibuliban is ingben, zakóban csokornyakkendőben játszanak Beerpongot a srácok. 
- Az eget verik az árak, de az ottani fizetésekhez viszonyítva ez teljesen fair. Sőt vannak termékek, amiket megkapsz otthoni áron. Ez a "1. jééé, de jó, ez annyiba kerül mint otthon!" "2. Oh, szóval ha 3000 forintos minimál órabér mellett annyiba kerül mint otthon akkor... az nem is annyira juhéé" érzés. 
- A kérdés "Beszélsz e idegen nyelvet?" helyett "Milyen nyelveken beszélsz még?"-ként hangzik.
- Minőség, tisztaság, rendezettség, luxus. 
- Az egyenjogúság és szabadság elsődleges értékek, fontos az egyéniség, a kreativitás és a Te véleményed.
Azért ne vikinghajón forgó kastélyban képzeljük el a szőke, kék szemű, fehér bőrű Észak-európai népeket. :D Ők sem tökéletesek. Szerintem távolságtartóbbak 
az emberek, egyhangúbbak az ételeik és az építészetük, nincsenek zöldségeskertjeik, alkoholt csak speckó boltban lehet venni (Izlandon, Svédországban és Norvégiában) ráadásul még ők maguk sem isszák meg a saját nemzeti italuk. (na de kérem!) :D
Mindenkinek melegen (vagy épp hidegen muháhá) ajánlom, ha lehetősége adódik, utazzon és tapasztalja meg az északiak világát is, mindenképpen megéri!
Viszont akármennyire is fantasztikus hely, én nem élnék itt hosszabb ideig.

Szerény véleményem szerint egyik ország sem jobb vagy szebb, csupán más, egyedi. Mindegyiknek megvan a maga szépsége és értéke. EU vagy EGT ide, egység és kooperáció oda, a saját identitásunk megőrzése igenis fontos akármerre járunk a nagy világon. Így a nyolcszázadszorra már tényleg nagyon unalmas "Are you hungry" vicc ellenére is büszkén mutatom a Vinbúdin polcán pózoló Tokaji-s üveget! :D

Viking hajó emlékmű 
Na de jöjjön a sztori :D
Nem meglepő módon kuriózumnak számítottunk az izlandi dán nagykövetségen, így érdeklődve kérdezgetett a nagykövet asszony, mégis hogyan kerültünk ide. Hát az úgy volt...
(hogy-gyal nem kezdünk mondatot!)



Az Izlandi Egyetem fő épülete (balra)
Kilátás a Nordic House bejáratától
A Hallgrímskirkja Reykjavík egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága (templom jobbra)

A vacsora esete
Szóval az izlandiak körében igen népszerű a dániai továbbtanulás, mint említettem, így a dán felsőoktatási intézmények népszerűsítésére minden évben szerveznek sulibörzét a két reykjavíki egyetem egyikén (igen, csak kettő van az egész fővárosban). Mivel Lacival dán tanulmányaink keretében tartózkodunk jelenleg Izlandon és a mi iskolánk is meghívást kapott erre a nyílt napra, reklámarcunk kapóra jött az akadémiánknak . :D Pár mosollyal és dániai tapasztalatainkkal támogattuk Sigrún toborzásának sikerét a nap folyamán. Hát így kerültünk a Nordic House "Study in Denmark" eseményére. Egyetemek képviselői Koppenhágából, Odense-ből, Aarhusból, Aalborgból, Esbjergből és mi Koldingból. Magyar diákként egy dán egyetemet képviselve Izlandon. Miért ne? Mindig is vonzott minden ami international. :D



Bár nehezen indult a nap, viszonylag hamar benépesült a terem és az asztalunk környéke érdeklődőkkel. Egész nap izlandiul és dánul beszélő szőkés hajkoronák sétáltak a színes molinók és plakátok között.
Egyszer csak egy kedves idősebb úr lépett hozzám és névre szóló meghívót nyújtott felém. Hm, érdekes, szóval lesz egy fogadás a börze végén. Hát, legyen. Próbáltam a hónapok alatt össze-vissza fejlesztgetett dán tudásomra támaszkodva kitalálni hova is kaptunk meghívót, de csak a kapunál vált teljesen egyértelművé.

A délután elteltével elégedetten konstatáltuk a potenciális IBA diákok papírlapon sorakozó email címeit, összepakoltunk, fanyar mosollyal elfogadtuk az egész nap kerülgetett de végül ajándékba kapott lakrids cukorkát, majd elindultunk a fogadásra.
Az pedig nem máshol, mint az izlandi dán nagykövetség fehér, bástyaszerű épületében került megrendezésre. Húh, hogy is nézünk ki? Azért ide illik szépen felöltözni.. nem is mondták előre.. na mindegy.


Mosolygó ruhatáros lány fogadott a bejáratnál, majd felsétáltunk a vörös szőnyegen az emeletre. Az inges emberek kis csoportja felé közeledve felmerült egy aprócska, de elég fontos kérdés: akkor melyikük is a házigazda? Mint kiderült a kör sarkán álldogáló barátságosan mosolygó nagyiszerű hölgy az. Wow, hát őőő, meglepődtünk. Először eléggé különcnek éreztük magunk, hiszen mi voltunk a déli gyümölcs északon, de hamar enyhült a hangulat. Jó pár kézfogás, bemutatkozás és körbeli helyfoglalás után sokan érdeklődve fordultak hozzánk. Mindjárt kaptunk a kezünkbe egy pohárnyi öntöltő fehér bort, ami valami rejtélyes oknál fogva mindig tele volt (vagy valószínűleg csak az üveggel körülöttünk tüsténkedő hölgy töltötte mindig újra). Mindenesetre ez megadta az alaphangot, áttereltek a falatozó terembe, majd indulhatott a ki kicsoda ki mit tud. Látva az izlandi-dán szavak hallatán arcunkra kiülő finom "heh?" kifejezést mindjárt angolra váltottak a hozzánk lépők és kezdődtek az utazási, oktatási, nemzetközi témájú eszmecserék. Érdekes volt iskolaigazgatók és külkapcsolati vezetők véleményét hallani azokról a témákról, amikről a diákokat is szoktam kérdezni.

Meglepően jól éreztük magunkat a faragott bútorokkal, selyemfüggönyökkel, csipketerítőkkel, hintaszékekkel és kanapékkal körülölelő környezetben. Nagyihoz híven rózsaillatú és mintájú szappan fogadott a mosdóban, ami be kell valljam kicsit megmosolyogtatott. :) Semmi tiszteletlenség, félreértés ne essék, csupán arra emlékeztet, hogy mindenki mennyire ember és végső soron egyforma. Akármilyen elismert felsővezető, politikus, igazgató, ügyvezető, orvos, jogász, nagykövet is az illető, ők is csak emberek, hétköznapi szokásokkal, felejthetetlen vagy épp gagyi viccekkel, ciki történetekkel, nagy sztorikkal, érdekes életutakkal, akik egy pohár kedélyfokozó hatására 'barátként' mesélnek neked. Meghallgatnak és kérdeznek, mert hiszik, hogy mondhatsz nekik újat, érdekeset, tanulhattok egymástól. Észak, vagy protokollt követő udvarias diplomata? Mindenki döntse el magában. :)

Végül is jól sikerült a toborzás és az este is. Köszönjük a lehetőséget Sigrúnnak! :)


Csoportkép a fogadáson Mette Kjuel Nielsennel
Itt is nyomot hagytam ;)

Nem utolsó sorban pedig Boldog nyuszit és sok locsolót! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése